Régóta tervezem, hogy megírom hogyan és miért fér bele egy-egy napba az előírt edzés és mikor nem, annak mi az oka.

Kedves Naplóm :)

1. hétfő. Aznapra pihenő nap volt. Ezt egész könnyen megoldottam :D

2. kedd. 75 perc futás feladattal és utána nyújtás, hengerezés. Aznap egyedül voltam a munkahelyemen (amúgy hárman szoktunk lenni), kb 90 beteg volt, hulla fáradt voltam, épphogy hazaértem, mentem az oviba a legkisebbért, aki nem hagyta, hogy elmenjek futni. Aznap egyedül voltam vele, szóval meg is értettem. Sebaaaj, majd holnap bepótolom. Tudom, az már nem az a futás lesz, de nincs más választásom. Közben mérges voltam erősen, mert a júniust nagyon gyenge km-rel zártam és elhatároztam, hogy ezt a hónapot maradéktalanul megcsinálom. Na, tessék, már az első edzés napot el is buktam :(

3. szerda. 35 fok árnyékban. 30 perc erősítés az előírás. Jó, jó, először jöjjön a tegnapi futás. Kerestem és találtam egy árnyékos 1,2 km-es kört a közelben, ahol van egy kút is. A feladatokat bele sem tettem, örültem, hogy 65 percet lenyomtam. Nem voltam büszke magamra. Erősítés... Este bealudtam a gyerek mellett. Amikor felriadtam, csak annyi erőm volt, hogy áttegyem a székhelyem a saját ágyamba. Klassz. Már megint buktam :(

4. csütörtök. 70 perc laza. Jupiiii, 68 perc lement a szokásos kutas, árnyékos körömön. Utána nyújtottam is kicsit. Végre egy sikeres nap az edzés szempontjából.

5. péntek. 30 perc erősítés, ami az UTT-re csomagolás, gyerekek sorsának elrendezése a két napra és utazás következtében elmaradt. Nem jeleztem előre Erikának, hogy megyünk, mert annyira kicsi távot kaptam, hogy egy jó kis edzésnek gondoltam.

6. szombat. 90 perc feladatos futás lett volta. Helyette futottam 8,2 és 6,6 km-t a gáton. Délután 3-kor futottam az első szakaszomat, fél 7-kor a másodikat. A csapat szuper volt, irtó jól éreztem magam, ez bulifutás volt, a javából. 

7. vasárnap. 60 perc laza lehetett volna, de miután Erika látta, hogy részt vettem az UTT-n, azt írta, hogy ha van energiám... Ilyenkor általában nem CSAK az energia hiányzik. Mivel mindketten futunk a férjemmel, egyikünk fut, a másikunk a gyerekekkel van. Így sokszor egyszerűen kicsúszok az időből avval, hogy apa megfutja a saját penzumát, rám olyan későn kerülne a sor, hogy már nincs lelkierőm elindulni. Amúgy mehetettem volna, ha nagyon erőlködöm. Nem tettem, nem vagyok rá büszke...

8. hétfő. Nyújtás, hengerezés volt az előírás. Ehelyett végre rávettem magam egy kis erősítésre. 30 perc volt, nagyon élveztem. Persze úgy könnyű volt, hogy aznap a táborban annyira elfáradtak a gyerekek, hogy este 8-kor kb maguktól bementek az ágyba és el is aludtak :D

9. kedd. Aznap délutánra nagymamai feladataim lettek, ami eleinte úgy tűnt, hogy az aznapi futást nem befolyásolja, de az élet mindig új fordulatokkal áll elő, így elengedtem ismét az edzésemet. Persze. Nagyszerű érzés, hogy szükség van rám és számítanak rám, ezért a ritka unokázós délutánért, le tudok mondani sok mindenről. 

10. szerda. Előírás, 30 perc erősítés. Végülis azt már hétfőn megcsináltam :D Munka után irány a patakpart és végre az előző napi 75 perc feladatos futásnak eleget tettem. Na jó, csak 70 perc lett. Hihetetlen, hogy mindig lemarad a vége...

11. csütörtök. 75 perc, belefutásokkal. 65 lett, maradhat? Ja, és azt hiszem a belefutások meg az ablakban. Nem tudom mi van velem, mint egy zsák krumpli, úgy érzem magam.

12. péntek. 30 perc erősítés. Háááát a hetek óta tartó lakásátrendezés egyik feladatát, miszerint 5 játékokkal és könyvekkel teli ládát ki kell pakolni és a helyére tenni, ezt betudtam az erősítésnek. 

13. szombat. Délután esküvőre voltunk hivatalosak, emiatt mindketten igyekeztünk a férjemmel mihamarabb megfutni az előírt mennyiséget. Véééégre azt csináltam ami elő volt írva és még élveztem is!

14. vasárnap. Épp a reggeli közben álmosan tervezgettük a napi időbeosztásunkat Andrással, amikor becsengettek. A szomszédból jelezték, hogy a kutyával történt valami, mert nem mozdul. Pánik, sírás, azonnal be a kórházba, ahol kiderült, hogy patkányméreggel etette meg valaki, élet-halál között volt egész nap. Este meg lehetett látogatni, el is búcsúztunk tőle, mert annyira válságos volt az állapota. Aznap is kimaradt az előírt 60 perc futás. 

15. hétfő. Reggel hívtak bennünket a kórházból, hogy a kutya túl van az életveszélyen, őrült megkönnyebbülés. Így aztán munka után az előző napra írt 60 percet lefutottam, igaz feladatok nélkül.

Szóval, tényleg próbálok rettentő előrelátó lenni. Ennek ellenére úgy érzem, hogy folyton a feladataim után loholok, a legkörültekintőbb szervezés ellenére is. Tudom, van aki már rég feladta volna a helyemben, ezért néha egy hajszálnyi büszkeség van bennem, aztán megint befuccsolok és megint mérgeskedem, hogy "nem így terveztem". 

Na. Így van az, hogy van hogy sikerül, van, hogy nem.