Vasárnap, reggel 5 óra. A normális emberek, épp a másik oldalukra fordulnak a pihe puha ágyukban mi pedig kimásztunk az ágyból a férjemmel, mint két zombi. Szótlanul készült a kávé, elrendeztük az állatokat, mint tengerimalac és kutya, pakoltuk a hátizsákba a cuccainkat. 6-kor elindultunk. Jó volt haladni az üres városban, szuper parkolót is találtunk. Már fél 7-kor nyüzsögtek a futók a Wizz Air környékén, nagyon szeretem ezt a hangulatot. Volt sok puszi, pacsi, ölelés, néhány biztató szó. Előre egyeztettünk a különböző futós csoportokkal, hogy hol és hánykor fotózkodunk, mindenkivel össze is jött.
Ez a verseny nekem egy edzés volt, kivételesen nem is izgultam. Csoportos félmaratonra készültünk a 16. kerületi futótársasággal (Runberries). A csoport vezetője mindenkivel egyeztetett, hogy milyen tempó legyen, azt hiszem én voltam a leggyengébb láncszem, így 7 perces ezrekben maradtunk. Ebbe benne volt a frissítés, egymás bevárása. Életem legjobb félmaratonja volt, ami nem a teljesítés idejére vonatkozik, hanem az érzésre. Végig mosolyogva, beszélgetve mentünk amerre az út vitt. Fogalmam sem volt merre járunk, mert csak a zöld zászlót figyeltem, semmi mást. Befutottunk, érem a nyakba, indulás haza.
Eddig tartott a tündér mese. Izzadtan, büdin hazaértünk. Két rosszcsont gyerek várt bennünket otthon a kutyával együtt. A kutyaszőr halmokban hömpölygött a lakásban mindenhol, némi homokkal, földdel keveredve. Mindkét kölök rettentő éhes volt, és persze mi is. Még útban hazafelé a kocsiban álmodoztam egy finom fürdőről, egy forró kávéról... :D :D :D Ehelyett ahogy voltam, magamhoz vettem a porszívót. Ahogy avval elkészültem, a felmosó szettet. Mindeközben már készült a zacskós rizs és sült a halrudacska. Nem állítom, hogy egy jól átgondolt egészségtudatos ebédet produkáltam, de 1 órakor már asztalhoz ülhetett az éhenkórász banda. Ezek után végre bevethettem magam a fürdőszobába, ami akkorra már megváltást jelentett, bizonyára a családomnak is :D
Jó, jó anya, de mikor lesz kész a rakott krumpli? Hangzott el a kérdés amikor még a fürdőszobában lazultam. Így aztán nem tartott sokáig a magánszámom, fürdés után ismét a konyháé volt a főszerep. Még az a szerencse, hogy amíg főtt a krumpli és a tojás, lesegethettem a telómat, mert kíváncsi voltam a délelőtti futás posztjaira.
Így zajlik egy vasárnapi félmaraton nálunk. És mondhatom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert anyukám vigyázott a gyerekere amíg mi futkostunk.
