Csak azért folytatom egy hónap áttekintését, hogy magam is jobban lássam a saját hibáimat, tanuljak belőlük.

Kedves Naplóm :)

16. kedd. Végre nagy örömünkre kiengedték a kutyát a kórházból. A családi kupaktanács úgy döntött, hogy azonnal vidékre visszük lábadozni. Tényleg óriási kő esett le a szívünkről, hogy túlélte a mérgezést. Mindennek a megszervezése és lebonyolítása pont azt az időt vette el, ami az aznapi 80 perc futásra lett volna elegendő. Ugye nem is kell leírnom, hogy egyik szemem sírt, a másik nevetett.

17. szerda. Egyedül maradtam a legkisebbel, aki egy hetes úszótáborba járt naponta. Piszok sz@rul érezte magát, emiatt ebéd után elmentem érte, és nem is tudtam elmozdulni mellőle futni. Nem részletezem mit éreztem már megint. Sajnáltam a gyereket is, de őszinte leszek, magamat is. Este amikor a gyerek elaludt, legalább 25 perc tornát beiktattam, a minden helyett IS.

18. csütörtök. Megbeszéltem anyukámmal, hogy ő hozza el aznap a táborból a gyereket és én mehetek munka után egyenesen futni. A laza 60 perc helyett megpróbáltam a keddi feladatos edzést megcsinálni. Egész jól ment, a szokásos árnyas körömön ahol a kút is van, amikor kb 55 percnél összetalálkoztam egy ismerősömmel, akinek éppen nagyon komoly problémája volt, meghallgattam. Tényleg nagyon nagy bajban volt, mire átbeszéltük a helyzetét, annyi időm maradt, hogy hazafutottam a megbeszélt időre, így a 80 percből 66 lett. A futást sajnáltam, de annak örültem, hogy ott voltam és legalább együttérző füleimmel segítségére lehettem az ismerősömnek.

19. péntek. Utolsó munkanapom volt a szabi előtt. Munka után próbáltam mindent előkészíteni a 3 hetes vidéki kikapcsolódáshoz. Futás nuku.

20. szombat. Végre legalább elvi lehetőségem nyílt az edzéstervre. Először ment futni a férjem, utána én. Domb és terep a nyaralás helyszínén elérhetetlen, de legalább az előírt 12 km végre megvolt.

21. vasárnap. Aznap is én mentem másodiknak, épphogy besötétedés előtt hazaértem, de a 75 perc a feladatokkal együtt megvolt. Szuper, a héten az első ami sikerült. 

22. hétfő. Erősítés. Lett volna. Volt helyette kutyasétáltatás. Ilyenkor érzem napról napra, ahogy szépen lassan befeszülök és a szomorúság és a méreg keveréke kavarog bennem.

23. kedd. András még a héten dolgozott. Olyan későn jött haza, hogy megint elmaradt a futás. Síkideg voltam már. (Akkor is...)

24. szerda. Napközben jógáztam egyet a 7 évessel, aztán András után nekiindultam a sötétedés előtti futásomnak, ami végre feladatokkal együtt meg is lett.

25. csütörtök. Végre valahára eljutottam személyi edzőhöz, ez már régóta nagy vágyam volt. Nem is akárkihez, igazán nagy név a szakmában, irtóra örültem, hogy tudott fogadni Kádár Kitti. Brutál órát töltöttem nála, vele, de remekül éreztem magam. Az aznapi átmozgató 60 perc így átcsúszott a következő napra.

26. péntek. Készülődés a DUMA-ra, ismét egy szuper csapat versenyre indultunk Andrással. Előtte a déli melegben lenyomtam a 60 percet, erre büszke voltam, talán az izomlázamnak is jót tett, amit Kittinél szereztem :D

27. szombat. Kaposvár, DUMA, reggel 6-kor én kezdtem. 100% páratartalom mellett egy kicsit komótosan, de ledöcögtem a 14 km-es első körömet. Kellemes drukkos csapatjátékban volt részünk, tényleg nagyon élveztük. Mindenki igyekezett kihozni magából a maximumot. Az is jó ilyenkor, hogy találkozhatok kedves és még kedvesebb futós barátaimmal és banya barátnőimmel <3 Délután 3-kor kezdtem a következő körömet, nehézkesen ment, de megcsináltam. 

28. vasárnap. Reggel 7.40-kor mehettem még egy utolsót a DUMA-n, ami végre úgy sikerült ahogy terveztem, boldog is voltam ettől.

29. hétfő. Pihenő nap, egy kis kutyasétáltatással :)

30. kedd. 45 perc, belefutásokkal. Kemény napjaim voltak. A jobb lábamon a nagylábujjam körme feljött, még Kaposváron. Nem részletezem, irtó ronda volt és járni is nehezemre esett. Végül gyógyszert vettem be és igaz, hogy feladatok nélkül, de lefutottam az előírt mennyiséget. 

31. szerda. Ismét mentem Kittihez, de most már Andrással együtt. Legalább a körmöm kíméltem. De a TRX... A zénkoromba.... Azóta nap nem múlik el Kitti megemlítése nélkül, pedig már 4 nap eltelt :D Mindenemben IS izomláz volt/van!!! A fésülködés egy külön torna mutatvány :D Köszi Kitti :D

Ígérem több ilyen részletes beszámolóm nem lesz, de ez most kellett. Eljött az augusztus, végre mindannyian szabin vagyunk. A lábkörmöm romos, nem bírt lejönni, pedig mindent elkövettem. Tegnap kihagytunk egy 33 kilométeres Szelidi tó futást, amitől megint magam alatt vagyok. Ennek sok oka volt. Egyfelől a nagycsaládi programjaink torlódtak, másfelől 12 órás esőzés volt előtte. Féltettem a körmöm. Nem akartam egy saras, cuppogós cipőben órákat áztatni a lábam. Nem tudom mikor fogom úgy érezni, hogy minden a helyén van az életben. Persze ha onnan közelítem meg, hogy milyen szerencsések vagyunk, mert itt vagyunk egymásnak, egy csodaszép nagy családban, mert egészségesek vagyunk, mert van mit ennünk és szép ruhákban járhatunk, akkor itt meg is állhatok. Csak az elvárásaim, amiket magammal szemben támasztok, azok csorbulnak. Nagy kaland. Tudjak visszatekinteni a saját előző gondolatomra és akkor kerek is a világ.