Nyár közepén éreztem már, hogy valami nem kerek. A kisördög motoszkált bennem. Valami miatt belül hetente bosszankodtam. Igen, valószínűleg akkor kellett volna  szólnom, mindenkinek mindenért, ami bántott, bosszantott. Nem tettem. Utólag pedig már nem lehet ezeket felhánytorgatni. Hetekig tartó vívódás következett. Végül megszületett a döntés, változtatnom kell, mert kicsit megrekedtem mindenben. 

Készítettem listát. Ebben első helyen szerepeltek a gyerekekkel kapcsolatos tennivalók. Szépen sorban elkezdtem pontot tenni a feladatok végére. Van ami azóta is folyamatban van, de legalább elindultunk egy úton. A második, a családdal kapcsolatos feladatok voltak, mint napi szintű főzés, dobozolás, és az összes feladat ellátása, beosztása a 24 órába. Megpróbáltam mindenkinek kiosztani (persze megbeszéléssel) testre szabott feladatokat, hááááát inkább kevesebb, mint több sikerrel. A nagy része rám vár. Viszont! A reggel 6 órai kutya  sétáltatásban minden reggel velem tart a legkisebb gyerek, ami szerintem szuper dolog, mivel 7 éves! A munkahelyemre elkezdtek ebédet szállítani, ami abban segít, hogy ha épp nincs időm főzni, vagy hamarabb elfogy amit előre főzök, akkor reggel rendelhetek aznapra, ami megmenti a helyzetet.

És ami ugyan a listámon a harmadik helyen szerepel, de irtó fontos az életemben, az edzés, a futás. Azt éreztem, hogy változtatnom kell. Nagyon fáradt voltam az elmúlt időszakban. Igazából nem tudom mi állt ennek a hátterében és visszamenőleg elemezni sem akarom. Letettem a terheimet, megfutottam a versenyeket amiket terveztem és most pihenni szeretnék. Persze futok és balettozom és heti egyszer végre úszom is. De csak ami és ahogy jól esik. Nincs rajtam az a teher, hogy megint lemaradt az erősítés, hogy megint nem tettem meg mindent ami ahhoz kell, hogy jól teljesítsek egy általam kitalált versenyen. Jövőre lényegesen kevesebb versenyre nevezek, és azokra a felkészülés is más, mint hétről hétre egy-egy újabb versenyre.

Visszatérve a hőn áhított Miskolc Barátság Maratonra. Egész héten megfázással küzdöttem. Úgy voltam vele, hogy elég eldöntenem az utolsó percben, hogy egyáltalán indulok-e és ha igen, akkor melyik távon. Szombaton megérkezett értem Ildi barátnőm és elindultunk Miskolctapolcára, ott volt szállásunk. Szuper kis szálloda volt, berendezkedtünk. Onnan elmentünk felvenni a rajtszámokat. Csodaszép őszi idő volt, Ildi javaslatára bevettük a Diósgyőri Várat. Kifogtunk egy remek idegenvezetést, egy okos és vicces csaj volt, nagyon élveztük. Aztán vissza a szállásra, vacsi, pihi :) Ildivel nagyon szeretek együtt lenni, jó társaság, tök jól elvagyunk együtt, remélem Ő is így gondolja :D :D :D Este még egy Neocitran, orrcsepp a teljesség érdekében. Reggel kávé a szobában, finom reggeli 8-kor az étteremben. Lehetett volna annyi eszem, hogy hatkor megreggelizem a szobában, amikor tudom magamról, hogy a gyomrom a legvacakabb a rendszerben, de nem volt ennyi :) A rajthoz mentünk, puszi, pacsi, Bárány Petinek külön nagyon örültem! 8 kör várt ránk Miskolc belvárosában. 4 után éreztem, hogy erősen gyengülök, gyomrom pocsék. Még egy ötödik kört becsületből kiszenvedtem magamból, és kiszálltam. Csalódott voltam/vagyok-e? Igen, csalódott. Fel voltam-e eléggé készülve, nem tudom. Nyilván sok összetevője van egy ilyen kudarcnak. Amit tanultam belőle! Ha az egészségem nem százas, legalább csökkentsem a távot. Négy órával a verseny előtt ennem kell, különben nem szuperál úgy a gyomrom, ahogy kellene. Ja, és még egy. Konkrétan semmilyen frissítést nem vittem magammal. Nem tudom ezt hogy gondoltam. No, sebaj, ebből is tanultam.

Egy biztos. Pihenősebb időszakom lesz, mert erre nagyon vágyom. Meg arra is, hogy kívánjam a futást, ne feladatnak érezzem, hanem élvezetnek.